Szimpatikus rendszer és magas vérnyomás, Dekódolt természet! Prof. Dr. Rosivall László a hipertóniakutatás újdonságairól
A kemoreceptorok főként a légzésszabályozásban vesznek részt.
A receptorok egy része kompakt zónákban helyezkedik el, és kísérletes ingerlésük jól meghatározott reflexeket vált ki: innen származik a cardiovascularis reflexogén zóna kifejezés. A magas nyomású receptorok a carotis sinus és az aortaív baroreceptorai A carotis sinus az arteria carotis interna eredésénél lévő kis kiöblösödés, amelynek falában nyújtásra, deformálódásra érzékeny baroreceptorok találhatók.
A receptorokból elvezető axonok rövid távolságon külön ideget képezve sinus vagy Hering-féle ideg a nervus glossopharyngeushoz csatlakoznak, és a nyúltvelőbe futnak be. Hasonló receptorokat tartalmazó zónák vannak az aortaívben és az onnan eredő nagyerek kiindulásánál: szimpatikus rendszer és magas vérnyomás ezekből jövő afferensek a nervus vagushoz csatlakozva érik el a nyúltvelőt l.
A baroreceptorok az artéria falának nyújtását érzékelik. A receptorok fiziológiás ingere az éren belüli nyomás emelkedése: ez deformálja az érfalban lévő receptorokat a deformálódást voltaképpen a transmuralis nyomás változása hozza létre. A baroreceptorok alacsony frekvenciával a nyugalmi artériás vérnyomás szintjén is adnak le ingerületet.
A receptorok különösen érzékenyek az éren belüli gyors, pulzusszinkrón nyomásnövekedésre. Minden egyes szisztolé alkalmával növekszik az akciós potenciál frekvencia, diasztolé alatt pedig csökken Az aorta- és a sinusidegből levezetett akciós potenciálok összefüggése a pulzussal.
Folkow, B. Oxford University Press, New York alapján. Az ábra két egymást követő szívciklust mutat be. A regisztrátumok felülről lefelé: az aortaideg egyetlen rostjának aktivitása, az arteria femoralisban mért nyomásváltozások, a sinusideg egyetlen rostjának aktivitása.
A rostokat úgy választották ki, hogy ne legyen leadásuk a diasztolé alatt. A pulzushullám lassú terjedése miatt az arteria femoralis nyomáshulláma az afferensek aktivitásához képest késik A depresszorválasz A magas nyomású rendszer mechanoreceptoraiból összeszedődő axonok a vagus és glossopharyngeus idegek útján a nyúltvelő középső részén elhelyezkedő nucleus tractus solitariihez futnak be.
Ez a mag része a nyúltvelő caudalis szimpatikus rendszer és magas vérnyomás. A sejtcsoport egyik legfontosabb afferentációját a magas nyomású rendszerből jövő afferens rostok képezik. Az afferensek egy része a dorsalis vagusmag neuronjaira csatolódik át, ahonnan a szívhez menő paraszimpatikus vagus praeganglionaris neuronok erednek.
A nyugalmi vagustónus — azaz a vagusban futó akciós potenciál sorozat — a baroreceptor afferentáció következménye, az efferens vagusrostok akciós potenciál sorozatai a pulzushullámokkal szinkronizáltak. Az artériás nyomás emelkedésére fokozódik a szívhez menő vagusrostokban az aktivitás, ennek következménye a negatív chronotrop és dromotrop hatás. Ezen kívül ugyanezek areceptorzónából kiinduló impulzusok gátolják a rostro-ventrolateralis sejtcsoportok szimpatikus tónust generáló aktivitását; leszálló pályák útján valószínűleg közvetlenül is gátolják a szimpatikus praeganglionaris idegsejtek kisüléseit.
Ennek következtében — az általános depresszorválasz részeként — a baroreceptorok ingerületére a rezisztenciaerekhez és a szívhez menő szimpatikus efferens aktivitás, és ezzel a teljes perifériás ellenállás TPR csökken. Ennek alapján nevezték el a receptorokból a központba a magas vérnyomás kezelésében szerzett tapasztalataim afferenseket pufferidegeknek.
Fiziológiás körülmények között valamennyi magas nyomású receptorzóna működése azonos irányban hat, de szimpatikus rendszer és magas vérnyomás fontosságuk különbözik.
Dekódolt természet! Prof. Dr. Rosivall László a hipertóniakutatás újdonságairól
Valószínűleg a két carotis sinusból jövő információ nagyobb jelentőségű, mint az aortaív-receptoroké. A magas nyomású receptorzónák — minthogy a normális vérnyomás szintjén is folyamatosan küldenek afferens jeleket — állandóan tónusosan gátolják a rostro-ventrolateralis neuroncsoportok aktivitását, ezen keresztül a szimpatikus efferens aktivitást.
Érthető tehát, hogy szimpatikus rendszer és magas vérnyomás afferentáció teljes kikapcsolása — azaz az állandó gátlás megszüntetése — magasabb szintre állítja a szimpatikus aktivitást, ezen keresztül az artériás vérnyomást.
A teljes sebészi denerválást követő magas vérnyomás, hypertonia azonban csak rövid ideig, napokig áll fenn, ez után más mechanizmusok a vérnyomást a denerválás előtti szintre állítják vissza. A denerválást követően azonban jelentős és tartós változás, hogy amikor a vérnyomás a normális szintre állt vissza, az artériás középnyomás ingadozásai lényegesen nagyobbak, mint a denerválást megelőző időszakban. Ennek oka a pulzusonként szabályozás elmaradása.
A valamely okból egyszer kialakult magas vérnyomás esetében az artériás baroreceptorok nyomásérzékenysége csökken. Ilyenkor a középnyomás emelkedése kisebb frekvenciájú akciós potenciál sorozatot eredményez, mint a korábbi normotenziós állapotban.
Ezzel szemben a baroreceptorok szélesebb tartományban lesznek érzékenyek, a nyomásemelkedés szimpatikus rendszer és magas vérnyomás Hgmm-es artériás középnyomás felett is fokozódó kisüléssorozatok jönnek létre baroreceptorérzékenység-átállítódás, resetting.
Az átállítódás teszi lehetővé, hogy a magas vérnyomású betegek szenzoros receptorai érzékeljék a nyomásváltozásokat, és rövid távú reflexválaszokkal kompenzálják a nyomás akut emelkedését. Az alacsony nyomású rendszerben elhelyezkedő receptorok Mind a két vena cavában, mind pedig a vena pulmonalisokban a pitvarokba való beszájadzás előtt mechanoreceptorok helyezkednek el, amelyek az erek disztenzióját érzékelik: ezeket alacsony nyomású receptoroknakvagy volumenreceptoroknak, némelyiküket pitvari receptoroknak nevezzük.
Hasonló receptorok vannak a főbb tüdőartéria-ágakban és a bal kamrai endocardiumban. A receptorokat közös néven cardiopulmonalis receptoroknak nevezzük; a belőlük kiinduló afferens rostok a nervus vagushoz csatlakoznak, ezek a cardiopulmonalis afferensek. A receptorok a fal feszülésének változásait érzékelik, a falfeszülés a keringési rendszer alacsony nyomású szakaszának teltségi állapotával arányos.
A keringési szimpatikus rendszer és magas vérnyomás lassan kialakuló és tartósabb hatású hormonális mechanizmusok szerepelnek. A receptorokból kiinduló ingerületek reflexesen szabályozzák a neurohypophysis vazopresszinelválasztását AVP, más néven antidiuretikus hormon, ADHa vese reninelválasztását ezért az angiotenzin II keletkezését és közvetve a mellékvesekéreg aldoszteronelválasztását l. Mind a három hormon az extracelluláris folyadék térfogatának szabályozásában szerepel.
Az artériás kemoreceptorok A glomus caroticum és aorticum kemoreceptorai l. Fiziológiás körülmények között az ilyen frekvenciájú nyugalmi ingerületleadás nem játszik szerepet sem a szimpatikus, sem a vagustónus beállításában. Jelentősebb O2-hiány esetén azonban a kemoreceptorokból már kiváltódnak keringési reflexek: a TPR növekszik, ezért az artériás középnyomás emelkedik. A vérnyomás-emelkedés különösen nagy mértékű, ha az O2-hiány mellett az artériás PCO2 is emelkedik: ez az állapot az asphyxia.
A vérkeringés meglassúbbodása O2-hiányt okoz a glomusokban, és ingerli a kemoreceptorokat l. Ez következik be keringési elégtelenségben, továbbá nagyobb vérveszteség után. A következmény jelentős perifériás vasoconstrictio. Integrált cardiovascularis válaszreakciók Cardiovascularis szabályozás függőleges testhelyzetben Az ember és valószínűleg más főemlősök evolúciója során a cardiovascularis rendszer szabályozásának nagy próbatétele a függőleges testhelyzet következményeinek elviselése volt.
Autonóm idegrendszer
A fekvő és a függőleges testhelyzet közötti hirtelen átmenet fő problémáját az okozza, hogy az alsó testfél vékony falú vénáiban gyorsan és tartósan megnövekszik a hidrosztatikai és ezért a transmuralis nyomás.
Középmagas ember lábháti felületes vénáiban mozdulatlanul álló helyzetben a nyomásemelkedés kb. A nyomásemelkedés kitágítja a tágulékony vénákat, és az alsó testfél vénáiban álló helyzetben mintegy ml vértöbblet jelenhet meg.
A vénás visszaáramlás csökken, ezért a verőtérfogat és a perctérfogat egyaránt kisebb lesz. Álló emberben a perctérfogat kb. Ezért — ha nem lépnének működésbe az azonnali kompenzációs mechanizmusok — az artériás középnyomás is csökkenne. A centrális vénás nyomás csökkenéséta cardiopulmonalis receptorok szimpatikus rendszer és magas vérnyomás, és ez — rövid késéssel — fokozza a vénákhoz és a prekapilláris rezisztenciaerekhez menő szimpatikus idegek tónusát. Az afferensek aktiválják az antidiuretikus hormon, továbbá a renin szekrécióját is.
A fekvő helyzetből felállva azonnal mérséklődik a szimpatikus rendszer és magas vérnyomás baroreceptorok ingerületleadása. Ennek fő oka a carotis sinus anatómiai helyzete: a carotis sinus kb. Ezért a rostro-ventrolateralis areára kifejtett tónusos gátlás is mérséklődik: fokozódik a szimpatikus vasoconstrictor és szívfrekvenciát növelő aktivitás. A noradrenerg idegi hatást kiegészíti a szimpatikus rendszer és magas vérnyomás fokozott katecholamin adrenalin és noradrenalin elválasztása: a vérplazma katecholaminkoncentrációja álló helyzetben magasabb, mint fekvőben.
A hatások összessége helyreállítja az artériás középnyomást; a pulzusnyomás valamivel alacsonyabb amplitúdójú, mint eredetileg volt, és ez hosszabb ideig alacsonyabb szinten tartja az artériás baroreceptorok ingerületleadását, ezzel a függőleges testhelyzet időtartamára biztosítja a magasabb szintű szimpatikus aktivitást.
Szimpatikus rendszer és magas vérnyomás ez a homeosztatikus szabályozás hibás, függőleges testhelyzetben az artériás nyomás olyan alacsony szintre csökken, hogy az agy véráramlása elégtelenné válik l. A keringési zavart a bekövetkező eszméletvesztés ájulás automatikusan megszünteti: a vízszintes testhelyzet szimpatikus rendszer és magas vérnyomás az agyi áramlás magától áll helyre.
Mindezeket a szabályozó mechanizmusokat illusztrálja az RVLM és a gerincvelői praeganglionaris szimpatikus neuronok közötti összeköttetés megszakadása utáni állapot spinalis állapot. Ha az előzőekben említett paraplegiás beteget passzívan félfüggőlegesen döntött helyzetbe hozzuk, a vénás visszaáramlás és a perctérfogat csökken, és ezek következtében mind a szisztolés, mind a diasztolés nyomás azonnal csökken, és tartósan alacsonyabb szinten marad.
A mellékvesevelő noradrenalin- és adrenalinszekréciója — szemben az intakt idegrendszerű egyénekkel — nem fokozódik. Az egyetlen cardiovascularis reakció, amellyel ezek a betegek rendelkeznek, a szív paraszimpatikus beidegzése: passzívan döntött helyzetben a szívfrekvencia emelkedik, mert a baroreceptorok ingerületének csökkenése következtében a vagus efferens aktivitása csökken.
Vérvesztést követő cardiovascularis reakciók Egy jelentős vérvesztéssel járó sérülés a természetes környezetből származó reális veszély. A szívet vagy a legnagyobb ereket érő sérülés általában végzetes. Ha a szimpatikus rendszer és magas vérnyomás lassabb ütemű és kisebb mértékű, rövid időn belül kompenzációs reakciók aktiválódnak, és ezek a homeosztatikus mechanizmusok vagy időlegesen, vagy véglegesen fenntartják a vérkeringést.
A kompenzációs mechanizmusokat viszonylag kisebb vérvesztés is gyorsan működésbe hozza, de a kompenzáció annyira hatékony, hogy a legfontosabb keringési paraméterek, mint a verőtérfogat, perctérfogat és az artériás középnyomás alig változik. A perctérfogat csökkenése nélkül elviselhető vérveszteség felnőtt emberben a keringő vértérfogat kb. A vérvesztést követően először a kapacitáserekben lévő vér mennyisége csökken: kisebb lesz a vénás visszaáramlás és a centrális vénás nyomás.
A centrális vénás nyomás csökkenését jelzik az alacsony nyomású baroreceptorok, az afferens idegekben csökken az akciós potenciálok frekvenciája. Mérsékelt vérveszteség esetén a szimpatikus aktiválódás egyedül a kapacitáserekben hoz létre vasoconstrictiót, és ez elégséges a vénás visszaáramlás helyreállításához. Nagyobb vérveszteség esetén azonban a csökkent vénás visszaáramlás következtében már a perctérfogat és az artériás vérnyomás is esik.
Ezért a magas nyomású rendszer baroreceptorai is akciós potenciál frekvenciájuk csökkenésével jelzik az artériás középnyomás, ill. Ennek következtében: a kapacitáserekben vasoconstrictio következik YouTube torna magas vérnyomás ellen növekszik a szívműködés frekvenciája tachycardia ; az agy és a szív ereinek kivételével a prekapilláris rezisztenciaerekben általános vasoconstrictio következik be TPR-fokozódás.
A TPR fokozódása következtében az artériás középnyomás a normális érték helyreállításának irányába mozdul el. Szimpatikus rendszer és magas vérnyomás ára azonban az, hogy a vasoconstrictio rontja a szöveti véráramlást, és a szövetek O2-ellátása csökken szöveti hypoxia.
A prekapilláris rezisztenciaerek constrictiójának következménye, hogy egyes szövetekben, elsősorban a vázizomzatban a kapilláris filtráció jelentősen csökken, sőt folyadékabszorpció következik be normálisan az izom nem tartozik az abszorptív szövetek közé, l.
Az interstitialis folyadék egy része így áthelyeződik az érpályába, és kompenzálja a vérplazmaveszteséget. Vérvesztést követően állandó laboratóriumi lelet a haemodilutio, a vörösvérsejtszám, hematokritérték és plazmafehérje-koncentráció csökkenése. A cardiopulmonalis receptorokból kiinduló reflexek további szabályozási folyamatokat is megindítanak, amelyek megelőzik a szervezet további víz- és elektrolitveszteségét.
Az egyik ilyen mechanizmus a hypothalamusban szerveződik. A cardiopulmonalis receptorok ingerületének csökkenése növeli a vazopresszin antidiuretikus hormon, ADH elválasztását. A vesében fokozódik a víz szimpatikus rendszer és magas vérnyomás vízkonzerválás. Valószínű, hogy a jelentős vérzést követő magas vazopresszinszint hozzájárul a vasoconstrictióhoz. A másik mechanizmus a vese juxtaglomerularis apparátusának endokrin működéséhez, a reninelválasztásához kapcsolódik A reninelválasztást ebben az állapotban két tényező fokozza: a szimpatikus aktiválódás a választ ß1-receptorok közvetítik és a vese perfúziós nyomásának csökkenése.
Ha a vérvesztés olyan mértékű volt, hogy a perctérfogat jelentősen csökkent, a lassult keringés a glomus kemoreceptorok aktiválásához vezet: a hypoxiára utaló jelzés hozzájárul a reflexes vasoconstrictióhoz.
Nagyon jelentős vérvesztést követően, ha az artériás középnyomás 60 Hgmm alá süllyed, és már sem az alacsony, sem a magas nyomású baroreceptorok az alacsony nyomás miatt nem adnak le ingerületet, további szimpatikus aktiválás csak a glomus kemoreceptorok felől lehetséges.
Hasonló mechanizmusok lépnek akkor is működésbe, ha nem vérzés folytán csökken a keringő vér térfogata, hanem folyadékvesztés vagy hosszan tartó szomjazás idézi elő a hypovolaemiát. Ilyen állapot alakul ki sivatagi körülmények között bekövetkező szomjazást, nagyobb hasmenést, hosszan tartó hányást követően.
Ebben a helyzetben a szabályozás azon szervek véráramlását tartja viszonylag elfogadható szinten, amelyek nem képesek alacsony perfúziót elviselni, ez viszont más szervek véráramlásának rovására történik.
