A hipertónia biokémiai mechanizmusai, Hypertonia és Nephrologia

Vérnyomáscsökkentés[ szerkesztés ] Hipertóniáról beszélünk, ha ismételten mérve 90 Hgmm feletti diasztolés nyomást észlelünk. Ezt az erőteljes sómegvonást a betegek otthoni körülmények között általában képtelenek tartani. A magas vérnyomás kezelésében tehát nagyon gyakran a diuretikumok tiazid-származékok az első választható a hipertónia biokémiai mechanizmusai. A diuretikumok jellemző módon fokozzák a NaCl kiürülését a vizelettel, de ezen túlmenően egy nem teljesen ismert direkt vérnyomáscsökkentő érhatást is kifejtenek.

Ez azt jelenti, hogy vérnyomáscsökkentő hatásukat a diuretikus dózisnál sokkal kisebb adagban is kifejthetik, ezért a diuretikumokra jellemző mellékhatások elkerülése végett hipertóniás betegeknél jóval kisebb dózisban alkalmazzák őket.

Mindemellett a csontszövet a szervezet kalcium raktárának szerepét is betölti.

A vér kalcium tartalma elsősorban a táplálékkal felvett kalciumból származik. Mivel a táplálkozás gyakorisága és a táplálék összetétele változó, ezért a vér kalcium koncentrációja nagy ingadozásokat mutatna, ha csak a tápcsatornából felszívódó kalciumtartalomra lenne utalva. Az egyensúly fenntartását bonyolult hormonális szabályozó mechanizmus biztosítja. Ugyanakkor a csontszövet sem állandó, hanem a hipertónia biokémiai mechanizmusai életünk során folyamatos megújuláson megy keresztül, amely folyamatban, normál esetben a csontbontás és a csontépítés egyensúlyban van.

A megújulás sebességét figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a csont minden egyes kalcium atomja évente kicserélődik. A fokozott csontbontás esetén alakul ki az osteoporosis, azaz csontritkulásamely elsősorban az életkorral változó hormonrendszer következménye.

Tételek - 2019/20-AS TANÉV

Mint korábban említve lett, a vese glomerulusai naponta körülbelül liter primér vizeletet szűrnek át a tubulusokba, amelyben jelentős mennyiségű napi 9 g kalcium is található. Ennek egy része a proximális tubulusban passzív módon, majd a további része aktív transzporttal a distalis kanyarulatos csatornákban visszaszívódik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tiazid diuretikumok nagy mértékben csökkentik a vizelettel távozó kalcium mennyiségét.

A tubulusok distalis részében a tiazidok gátolják a nátrium visszaszívódását, ezzel növelve a kalcium—nátrium cserét, ami végső soron a kalcium fokozott visszaszívódását eredményezi.

Terhességi magasvérnyomás és preeklampszia részletesen

A tiazid típusú diuretikumok ezen hatását használják fel az oszteoporózis kezeléséhez. Az ilyen állapotot nevezik hiperkalciuriának, amelyben a vesekövek képződésének csökkentése érdekében tiazid típusú diuretikumokat adnak a betegnek. A furoszemid a tubulusokban a nátrium visszaszívásának gátlásával növeli a tubulusok ozmotikus nyomását.

Az alábbi felsorolás ez utóbbi csoportosítást követi és az orvos- és gyógyszerészképzésben rendszeresített tankönyvek hatástani besorolásán alapszik.

A magas vérnyomás szövődményei

Mellékhatás nélküli, a legfiziológiásabban ható vízhajtónak lehet tekinteni. Diurézist elérhetünk sókezelés magas vérnyomás esetén vízivással; mégpedig minél kevesebb só ásványi só van a vízben, a hipertónia biokémiai mechanizmusai gyorsabban ürül ki a vesén át. A szénsavas ásványvizek a tápcsatornából általában gyorsabban szívódnak fel és ürülnek ki, mint az ivóvíz.

A kiadvány további cikkei

A vér hígulását a hipotalamuszban elhelyezkedő receptorok ozmoreceptorok érzékelik és jelzést küldenek a szervezet vízmérleg egyensúlyát szabályzó idegi központoknak. A folyamat eredményeként a hipotalamuszban gátlódik a vízmérleg egyensúlyt biztosító egyik faktor, az antidiuretikus hormon felszabadulása. Ezzel lehetővé válik a vese szabad vizeletkiválasztása. Mérgezések némelyikében a víz a detoxikálás kiegészítője lehet.

Ma azonban a korszerű klinikai alkalmazásban a nem elektrolit természetű anyagok mannit, glicerin, szorbit, karbamid használatosak, amelyek nem zavarják meg a beteg elektrolit háztartását.

A keringés a vese glomerulusaiba juttatja őket, ahol szabadon filtrálódnak és kerülnek a tubulusokba, ahol megváltoztatják az elővizelet fiziológiásan normális ozmotikus viszonyait.

Az ozmotikus diuretikumok legfőbb klinikai alkalmazási területe a fennálló vagy fenyegető akut veseelégtelenségamely súlyos traumás sérülések vagy műtéti beavatkozások következtében alakulhat ki, mint: égési sérülések, mérgezések, szívműtétek, stb.

Az ozmotikus diuretikumok jól bevált szerek mérgezésekben is, például barbiturátok, szalicilátok a vizelettel való gyorsabb kiürülésének céljára.

Kolloidozmózisos nyomást növelő készítmények[ szerkesztés ] A plazmafehérjék olyan kolloidok, amelyek nagy koloidozmotikus nyomást létrehozva jelentős mennyiségű víz keringésben tartására alkalmasak.

Ezért normális fiziológiás körülmények között a vér plazmafehérjéi nem elhanyagolható mértékben hozzájárulnak az érpálya és az extracelluláris tér között kialakuló folyadékegyensúlyhoz.

Plazmafehérjék hiányában csökken a kolloidozmotikus nyomás és az erekből víz áramlik a szövetek közé az extracelluláris térbe, ezzel ödémát létrehozva, amelyet a nyirokkeringés nem képes elszállítani.

as ESH/ESC irányelvek az artériás magas vérnyomás kezelésére | eLitMed

Vese- és májbetegségek, továbbá krónikus hasmenés vagy tartós éhezés következtében fehérjevesztésen alapuló ödéma alakulhat ki a vérpályában kialakult csökkent koloidozmózisos nyomás eredményeként. Ilyen esetekben fehérjedús diéta mellett kolloid természetű a hipertónia biokémiai mechanizmusai albumin, dextrán intravénás alkalmazásával az ödéma kezelhető, a diurézis fokozható.

A karboanhidráz-bénítók ezt a folyamatot gátolják Karboanhidráz-gátló szénsavanhidráz-gátló diuretikumok[ szerkesztés ] A karboanhidráz-bénító diuretikumok a A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont pl. A vesében a karboanhidráz elsősorban a tubulusok proximális szakaszának falát képező sejtek belsejében citoplazmájábanés kisebb mennyiségben azok sejtmembránjában fordul elő.

A belgyógyászat alapjai 1.

A HCO ionok a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásához nélkülözhetetlenek. A vizelettel történő tartós kiürülésük az egyensúly tragikus következményekkel járó felborulásához vezetne. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer kiürülése után az eredeti fiziológiás állapot helyreáll, az enzim működése normalizálódik.

A hipertónia biokémiai mechanizmusai a HCOkoncentráció emelkedik a vizeletben. Elsődlegesen tehát diuretikumként használják a karboanhidráz-bénítókat. A különböző szerkezetű karboanhidráz-bénítók nem azonos mértékben gátolják a vesetubulusban és a szervezet más szöveteiben található karboanhidrázt és ez terápiás célra felhasználható.

Egyes karboanhidráz-bénítók hatására csökken a szem belsejét kitöltő folyadék a csarnokvíz humor aquosus termelése, ezért glaucomában csökkentik a szem belső nyomását.

Nem teljesen tisztázott mechanizmus szerint gátolják az epileptikus görcstevékenységet, amelyet terápiásan ki lehet sóbarlang és magas vérnyomás. A karbonanhidráz legnagyobb mennyiségben a keringő vörösvértestekben található, ahol az enzim nem szándékolt gátló hatása következtében a szövetek nehezebben adják le a CO2-t és ezért acidózis jöhet létre.